You are hereTörténetünk

Történetünk


SOLTVADKERTI  BAPTISTA  GYÜLEKEZET

      1891-ben kezdődött Soltvadkerten a baptista misszió. Az első hitvallók bemerítése 1892-ben történt. Év végére a gyülekezeti tagok száma 25 fő. A tízéves évfordulón, már 167 a bemerített tagok száma. A gyülekezet összlétszáma a gyermekekkel, családtagokkal és barátkozókkal együtt, ennek kétszerese. Jelenleg 90 a bemerített tagok száma, a gyülekezeti létszám 130.

      Az imaház 1911-ben épült, karzattal együtt 350 férőhelyes. A gyülekezet centenáriumára, 1991-re készült el az épület felújítása: belsőtér átalakítás, padlófűtés ajtó-ablakcsere, orgona korszerűsítése, bővítése. A gyülekezet két szolgálati lakással is rendelkezik, a takarító-gondnoki lakás az imaház mellett, a lelkipásztori lakás pedig Árpád u.2 szám alatt található.
Az imaház melletti épületben 80 személy befogadására alkalmas közösségi terem van, padlófűtéses, szükség esetén 3 részre osztható lesz, hogy a kiscsoportos foglalkozásokra is alkalmas legyen. Az imaház mögött kisméretű sportpálya áll a fiatalok rendelkezésére.

      A gyülekezetnek az elmúlt 115 év alatt 9 helybelakó lelkipásztora és 5 gondozó
lelkipásztora volt. Jelenlegi lelkipásztor, Kelédi Géza, 2005-től látja el szolgálatát. A gyülekezet elöljárósága: 10 főből áll. A tagok részére havonta tartunk tanácskozási alkalmat, amit az elöljáróság készít elő.

      A gyülekezetben már a kezdetektől - 1894-től - működik a gyermekbibliaköri / régen vasárnapi iskolai / foglalkozás, ahol korcsoportonként folyik a tanítás. Jelenleg három csoportban. Az ifjúság /15 év felettiek / külön alkalommal, hetente találkoznak, sport és lelki foglalkozáson. A kezdetektől, mintegy hetven éven át, a vasárnap délutáni összejövetel az Ifjúsági Egylet alkalma volt, ahol az ige mellett gazdag programot nyújtottak az ének és zenei szolgálatok, bizonyságtételek, szavalatok. Ezen alkalmakat az évente választott ifjúsági elnök vezette. Minden alkalomról jegyzőkönyv is készült. Ma már a vasárnap délutáni alkalom istentiszteleti liturgia szerint folyik, a lelkipásztor vezeti, de a szolgálatokra ma is kap minden jelentkező lehetőséget, a beosztott szolgálatszervezők közreműködésével. Az énekkar 1902-től szolgál folyamatosan, minden istentiszteleti alkalommal, évente háromszor pedig zenés áhítatot tart.

      A helyi gyülekezethez egy körzeti állomás is tartozik - a Szanki Baptista Gyülekezet - ahova rendszeresen igeszólók is segítenek a szolgálatokban Vadkertről. Ezenkívül a Kiskunmajsai Menedékvárossal tartunk kapcsolatot, ahol szintén van egy kis gyülekezet is. Ide is havonta egy alkalommal segítünk igeszólói szolgálattal. Az ünnepi és gyermekalkalmakra pedig őket látjuk szívesen Soltvadkerten.
Az ökumenikus kapcsolatok a társegyházakkal az ötvenes években kezdődtek
és az óta egyre kiteljesedve, valamennyi - helyi és szanki - gyülekezettel, építő
és egymást segítő.

      Gyülekezetünk rendszeres alkalmai /imaóra, istentisztelet, bibliaóra/ hétköznap
és vasárnap nyitottak, ahová minden érdeklődőt nagy szeretettel várunk.
 

Hufnágel Ádám

presbiter, gyülekezetvezető

 

Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr! (5Mózes 8:2)

100 éve épült a Soltvadkerti Baptista Gyülekezet imaháza

 

Isten előtti örvendezéssel és hálaadással emlékezett meg Isten jóságáról és megtartó kegyelméről 2011. november 20-án a soltvadkerti baptista közösség. Szinte az ország minden településéről érkeztek a Soltvadkertről elszármazott hívők, hogy a zsúfolásig megtelt imaházban együtt emlékezzünk imaházépítő elődeink áldozatos munkásságára, közösséget és imaházat építő hitére. A helyi gyülekezet az ünnepi alkalomra felújította és kicsinosította az imaházat és annak közvetlen környékét, a szép utcai homlokzatot eltakaró nagyra nőtt fenyőfák helyébe újakat ültetett, hogy városunk polgárai is megláthassák, hogy mi lapul a kerítés falai mögött.

Az egész napos istentiszteleti alkalom reggel a fiatalok szívből jövő, lelkes éneklésével kezdődött, amely hálaadásra hangolta a hallgatók szívét. Az imaórát dr. Lehoczki Dezső vezette, melyben megemlékezett a kezdetekről. 120 évvel ezelőtt érkezett a baptista misszió Vadkertre. Seres Sámuel és Meyer Henrik munkássága nyomán tíz éven belül nagy gyülekezet alakult. A gyülekezet alapításától számított huszadik évben pedig elődeink felépítették a mai imaházat. Azóta generációk sora váltotta egymást. De a 120 éve elvetett igemag, kegyelemből ma is termi gyümölcsét. Mindezért Istené a dicsőség!

Az ünnepi istentiszteleten délelőtt is és délután is dr. Mészáros Kálmán egyházelnök hirdette Isten igéjét. Délelőtt a Lukács 12: 15-21 alapján szólt arról, hogy „ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” Ha úgy gondolkodunk is, mint a bolond gazdag, hogy nincs Isten, a semmiből jövünk és a semmi felé haladunk, akkor sem kerülhetjük el az Istennel való találkozást. Az élet folytatódik a halál után. Már most eldől a jövőbeli sorsunk. Isten mindenkinek megadja a választás lehetőségét. Senki sem háríthatja örökkévaló sorsának kimenetelét Istenre vagy valaki másra. Mindenki önmaga felelős önmagáért. A vagyon, a társadalmi rang, pozíció bármily jelentős is, nem menlevél a mennybe. Az embert nem a vagyona, hanem egyedül Krisztus tarthatja meg.

A bőséges és finom közös ebéd után tovább folytatódott az ünnepi megemlékezés. A legifjabbak, a bibliakörös gyerekek szolgálata után Hufnágel Ádám presbiter és Révész Rezső presbiter emlékezett meg az imaház építéséről, felolvasva a korabeli (1910-es) gyülekezeti jegyzőkönyvet, majd azt követően az akkori építési ügyek vezetésére választott bizottság tagjainak a neve hangzott el: Eifert János, Katzenbach Jakab, id. Bartók János, Gselman Henrik, Gselman János, Martinkó János, Menyhárt Béla, Somogyi István, Tagai István, Pivarcsi Pál, Kovács István lelkipásztor és Benedek Antal. A bizottság tagjain kívül a gyülekezet kölcsönfelvételére az előbbieken kívül még név aláírásukat adták a következő testvérek: Gangl János, Gselman Fülöp, id. Gselman Márton, Haskó Pál, Ritter József, Somogyi Sándor és Vindekker Henrik. Az imaház építési tervének készítője Zsilinszki testvér kiskőrösi és Chudi Péter soltvadkerti építőmester volt, aki egyúttal a hatóság előtt is felelősséget vállalt az épület használhatóságáért. A névvel megemlített hitelődeink mellett voltak számosan olyanok is, akiknek a nevét nem jegyezte fel az akkori jegyzőkönyvíró, de tudjuk, hogy sokan az értékeiket adták el: ékszereket, menyasszony a stafírungját, földet, állatokat, de odaszánták saját erejüket, munkájukat is lelkesedéssel, csakhogy Isten soltvadkerti népének is legyen összejöveteli háza. Hálás szívvel gondoltunk összefogásukra, áldozatkészségükre, mellyel követendő példát adtak az utódoknak. „Az igazak emlékezete áldott” (Péld.10:7)

A 100 évvel ezelőtti építkezést az évek során még számos átalakítás, korszerűsítés követte. Erről fényképes beszámolót is láthattunk. A megemlékezésünkben nem feledkeztünk meg az imaház gondnokairól, takarítóiról, karbantartóiról sem, hiszen az ő hűséges munkájuk eredménye, hogy ma kényelmes, tiszta imaházban tarthatjuk összejöveteleinket.  Egyúttal mi is megfogadtuk, hogy „nem fogjuk elhanyagolni Istenünk házát!” (Nehémiás 10:40).

A délutáni igehirdetésben dr. Mészáros Kálmán egyházelnök a 1Péter 2:3-5 és 9-10 alapján arról szólt az összegyűlteknek, hogy hitelődeink után nekünk is be kell épülnünk, mint élő kövek a Krisztus-testbe, a gyülekezetbe. Isten kiválasztása küldetésre szól.  Most a mi korosztályunkon van a sor, hogy hitből fakadó szorgalmas munkájával építse a közösséget, a szűkebb és tágabb környezetben (család, gyülekezet, munkahely, lakóhely) világítson, űzze el a sötétséget, harcoljon a tudatlanság, a gonoszság, az istentelenség ellen.

Az istentisztelet befejező részében a köszöntésekre került sor. A gyülekezet egykori szolgálattevői közül először Boros Gergelyné, néhai lelkipásztorunk felesége köszöntötte a gyülekezetet, majd Font Sándor országgyűlési képviselő szólt szeretetteljes szavakkal. A képviselőtestület nevében városunk polgármestere, Lehoczki Ferenc (aki maga is gyülekezetünk elöljárója) mondott köszöntőt. Az ünnepi nap fényét emelte dr. Matus István és Szloboda Zsolt orgonajátéka, valamint az énekkar szolgálata. Végül az imaház udvarán egy emlékfa elültetésére került sor.

A nap eseményeit szeretetvendégség zárta. A terített asztal mellett folytatódtak tovább a személyes visszaemlékezések, örömteli egymásra találások, melyeket a gyülekezet életéről szóló fényképkiállítás tett teljessé.

Kelédi Géza, a gyülekezet jelenlegi lelkipásztora az ünnep kapcsán kiemelte, hogy az imaház 100 éves fennállása legfőképp Isten jóságának, szeretetének, könyörületének köszönhető. Hálára ad okot, hogy a sok-sok viszontagságos esztendő ellenére van még baptista gyülekezet a városban. A világháborúk és az azt követő kommunista diktatúra alatt, nem hogy csökkent volna az Istenben hívők létszáma, hanem még gyarapodott is. A mai „bőség”, szabad vallásgyakorlás sokkal nagyobb kísértés számunkra. Tapasztaljuk, hogy a nyitott ajtó visszatart. Szívünk őszinte vágya, hogy imaházunk egészen Krisztus visszajöveteléig megmaradjon az imádság házának. Isten szava hatalmas erővel szóljon benn, hogy az üdvözülők serege gyarapodjék. Isten dicséretétől, hálaénekünktől legyen hangos a város.

Egy évszázad Isten munkájának sorában csak rövid, kicsiny idő, ám a mi, emberi életünkben hosszúnak számít. Isten hajléka figyelmeztetés, hogy ne emberi esztendőkkel mérjük a dolgokat, hanem az örökkévalóság legyen célként a szemünk előtt.

2011. Soltvadkert

Kelédiné Ránics Zsuzsanna